Inherited Fate, Customized - Little explorers #1

Örökölt sors, személyre szabva - Kis felfedezők #1

Az egyik legnagyobb kihívás amivel szembesülök az, hogy mit válaszolok a három éves fiam kérdéseire. Csodálatos dolog egy ilyen szép tiszta lapot látni magam előtt. Úgy képzelem, hogy erre még bármi gyönyörű szépet írni vagy rajzolni lehet. De vajon mekkora tehetséggel teszem majd? És ki az aki ezt a füzetet rajtam kívűl hajtogatja és írhat, rajzolhat bele, felhatatalmazásommal? A legtöbb szülőben nem tudatosul, hogy a gyerek történetét mi írjuk meg rögtön az első éveiben. Az első válaszok az első kérdésekre meghatározzák ki ő és hova tartozik.

Nemzeti kissebbség tagjaként hogyan kéne meghozza döntéseit. Hogy őrizd meg lehetőségeidet úgy, hogy közben tagja légy minden csoportnak ahol izgalmas részleteket fedeznél fel. A nemzeti öntudat és nyelvi korlátok kontextusában ki legyen ő? Hogy prioritizáljon? Honnan kezdenek el számítani élmények? Ha a más anyanyelvű ovis csoportba megy játszani, szocializálódni és a kislány azt mondja neki ő nem oda tartozik akkor erre mit válaszoljon, hogy reagáljon? Lehet ha megdobnak kővel és visszadobsz kenyérrel akkor az jó vért szűl. A kislány anyanyelvén azt válaszolni, hogy köszönöm, hogy megosztod velem a nézőpontod. Az én élményem veled egyelőre annyi, hogy csinos vagy. Azt hiszem sejt szinten és lélektanilag ez a válasz a legegészségesebb. Ezt javasoltam neki. 

Az önértékelés onnan indul, hogy mihez szoktatják az embert hozzá. Nagyjából én határozom meg a gyerek abuzív helyzetekről kialakuló véleményét, elvárását és tűréshatárát. Szülők és oktatási rendszerben dolgozó szakemberek, de dúrva általánosságban a társadalom tagjai hajlamosak arra hogy a fizika törvénye szerint az energiát a legkissebb feszültség irányába vezessék le ami jellemzően a gyerekek fele irányúl. Ez azt jelenti, hogy ha az embernek rossz napja van a munkahelyen akkor nem a főnöknek fog beszólni, hanem otthon a gyereket kapja le. Ilyenkor tanulják meg a kettős mérce fogalmát. Mert a játékait a tegnap is úgy hagyta szét mint ma, de ma apának megsértette a büszkeségét a főnök aki ugyancsak a feszültséget vezette le, neki apa volt keze ügyében, szóval ezért én ma nagyon kikapott egy olyan dologért amit tegnap is pont így csinált. Ezt látja a gyerek. Ilyenkor tanítja meg neki a szülő, hogy nem ura az életének, hanem valaki más dönt helyette és rajzolja be a lehetőségeit. Az ember akkor nem szabad amikor nem a tettei a döntései határozzák meg mit kap az élettől. Ez is egy örökölt sors. 

Nem szabad úgy érvelni a gyereknek, hogy azért van így, mert én azt mondtam. Ez nem érv. Ez abuzív és erőszakos.

 

Back to blog

Leave a comment

Please note, comments need to be approved before they are published.