Egy megszelídítetlen lélek történetei

A komoly mennyiségi tartalom első sorban két dolgot szül, minőséget és érdektelenséget. Okkal és joggal. Ügyesen kell a kontextust és az elvárásokat megfogalmazni és akkor mindkettő értelmet nyer.

Ez a fórum a nyilvánosságról szól és ez fontosabb számomra, mint amennyire nehéz, mert ha az ember kimond vagy leír valamit ahhoz tartsa magát. Ez a kontextus ugye, vélt, remélt minőség. Az olvasottság igénye már más kérdés. Ami az észerű elvárásokat illeti. Röviden ez a fórum egy nyilvánosan felvállalt személyes napló. Tőlem magamnak. Mindenkinek szüksége lenne ilyenre.  

Az őszinte hétköznapokat megfogalmazni és megemészteni tartalmas élmény. És itt nyer értelmet a mennyiségi minőségtelen tartalommal leterhelt nép teljesen érthető általános érdektelensége. Mert ebben a kontextusban mindannyian nyugodtan lehetünk őszinték saját magunkkal, nyilvánosan is anélkül, hogy egy komoly olvasottság veszélye fenyegetne.  

Van ami nem változik. Például a társadalmi berendezkedés kötelező jellegű opciói. A tartalom generációkkal változik, de a jelleg ugyanaz marad. Van amit valamiért muszáj és kész! Mostanra már senki sem tudja, hogy miért. Csak azt, hogy van amit muszáj. Egyszerű, nem? Gyönyörű szép anomália. Mert mind azt hisszük szabadon választunk. Csak miből? Ez a fórum az én személyes élményem arról, hogy bármiből is.

A szabadságnak ezt a luxusát igazán kevesen engedhetik meg maguknak. Nagyon komoly ára van. Mert amikor a jól megszokott kényelmes látszat odavan, akkor marad az ember a sok tévképzet nélkül szabadon egy jelentéktelen senki. Hogy végre lehessen az aki. Egyéni. Végre talán értékes. Az összes felvállalt felelősséggel ami ehhez tartozik. 

A legtöbb döntést annak függvényében hozzuk meg, hogy mit szeretnénk, hogy mások megéljenek velünk kapcsolatban. A mókás az, hogy igazán nincs kapacitásunk figyelni egymás kényszeres státusz szimbólumaira, melyeknek hivatása az életünket jobbá tenni és szerepe azt megnyomorítani. 

Hát nem felszabadító gondolat az, hogy mivel senkit semmi nem érdekel mostanra, már igazán simán lehetnénk csak szabadok? Igazán nincs veszíteni valónk.

"Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában."

~ Montesquieu ~

Vissza a bloghoz

Hozzászólás írása

Felhívjuk a figyelmedet, hogy a hozzászólásokat jóvá kell hagyni a közzétételük előtt.